Diós muffin

Gyorsan valami finomat! Ez a jelszavam bármilyen ételről is legyen szó: leves, főétel, desszert, a lényeg, hogy ne kelljen egész nap a konyhában robotolnom, mégis megegyék az otthoniak. 9 éves koromban kezdtem a főzéssel ismerkedni. Mára már természetes a konyhai közeg, és még nyugtat is....:) Viszont amíg régen volt időm és energiám több órás desszerteket gyártani, mára munka, férj és kisgyerek mellett ezt az időt redukáltam le. Nem szeretek pacsmagolni, kenegetni, simítgatni. Az édesség legyen egyszerű, gyors, finom, és ha olcsó, akkor egyből tökéletes is.

A következő recept "életmentő" lehet, ha a gyerek édességet akar, vagy hirtelen jönnek látogatók. Főleg, hogy nálam a fagyasztóban mindig van dió. Így 5 perc alatt bekeverem, 15 perc alatt készre sütöm a muffinokat.

Hozzávalók:
- 3 tojás
- 20 dkg kristálycukor
- 1 cs vaniliás cukor
- 10 dkg darált dió (ez lehet picivel több is)
- 1 cs sütőpor
- 16 dkg liszt
- kb 2 ek tejföl
-12,5 dkg margarin

A lisztet, a diót, a sütőport összekeverjük. A tojásokat a kétféle cukorral felhabosítjuk, majd beletesszük a tejfölt, az olvasztott margarint (ne legyen forró), végül a lisztes keverékkel összeforgatjuk. Papírral kibélelt muffintepsibe tesszük. A tetejére dió kerül. Így sütjük készre kb. negyed óra alatt.

És akkor most jön egy kis csavar:
Nem is olyan régen a fiamnak volt az oviban egy kis ünnepsége. Se időm, se energiám nem volt nagyon különleges sütit készíteni. De azt sem akartam, hogy leszerepeljen mások előtt, milyen lusta anyja van. Nem volt sok ötletem mit süssek, így maradt ez a jól bevált recept. De....!!!!!! Kisméretű muffinokat készítettem. Egyrészt a gyerekek úgysem eszik meg a nagyokat, másrészt így mindenkinek jutott az adagból. A tetejére viszont a kedvenc csokikrémemet készítettem el, ami nemcsak pluszt ízt adott a muffinoknak, hanem vonzó lett a gyerekeknek.

Csokikrém:
- 15 dkg porcukor
- 15 dkg margarin
- 7,5 dkg cukrozatlan kakaó (legjobb a holland)
- 1,5 dl tejföl
- 1 cs vaniliáscukor
- csipet só

A porcukrot a margarinnal felhabosítjuk, majd a kakóval, sóval, vaniliás cukorral keverjük össze. Végül a tejföllel lezatjuk fel.

Ezt a krémet tettem a muffinok tetejére, végül csokidarabokkal szórtam meg. Így lett egy egyszerű sütiből a gyerekek számára is kedvenc finomság. A legjobb bizonyíték pedig, hogy jól döntöttem, mikor ezt készítettem az volt, hogy az én sütim fogyott el a leghamarabb. A fiam pedig büszkén mesélte a többi kisgyereknek, hogy ezt anya sütötte...:)

Csupa csokis keksz....

Nálunk elengedhetetlen az édesség. A fiam viszont elég válogatós. Hiába készítek habos-krémes tortakölteményeket, meg sem kóstolja. Csokit mégsem adhatok neki állandóan. Meg amúgy is szeretem, ha érzi, gondoskodom róla. Szeretek sürni neki. Így született meg az alábbi keksz. Ez is egy már meglévő recept átdolgozása, de isteni, sokáig eláll, mégis hamar elfogy....

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- fél csomag sütőpor
- 2 ek cukrozatlan kakaópor
- 1 csipet só
- 1 késhegynyi fahéj
- 2 tojás
- 15 dkg cukor
-1 cs vaniliás cukor
- 15 dkg margarin

A lisztet a sütőporral, kakaóval, sóval, fahéjal összeforgatjuk. A tojásokat a kétféle cukkoral felhabosítjuk, majd hozzá adjuk a  puha margarint, végül a lisztes keverékkel összegyúrjuk.
A legkönyebb, ha kávéskanál segítségével adagoljuk a masszát. A kis kézzel készített golyókat sütőpapírral bélelt tepsibe tegyük. Ezeket vizes ujjal lapítsuk el. 15-20 perc alatt megsülnek.

Amikor kész vannak, egy tálcára teszem őket, majd olvasztott csokival meglocsolom. Ettől lesznek ellenálhatatlanok még a gyerekeknek is. :) Ha valakinek ez sem elég, a tésztába lehet tenni csokidrazsét, vagy aprított étcsokoládét. Már úgy is készítettem, hamar elfogyott....

Házi bonbonok....

Na jó, itt nem igazán a recept lényeges, mert egyáltalán nem nehéz. Karácsonyra készülve szerettem volna valami olyat készíteni, amit korábban még soha. A család édesszájú....én pedig pakoltam a konyhaszekrényben. Amikor megláttam a jégkocka-készítő formákat, jött a megvilágosodás: házi bonbont készítek. Mi lehet ebben olyan nehéz? "Saját recepteket" mindig is így készítettem: kigondoltam mit kéne főzni, sütni, aztán logikusan megcsináltam. A prototípust végül finomítottam. Hát, ezzel a bonbonnal is így tettem....

A recept nem bonyolult:
- 1 tábla tejcsokoládé
- 1 tábla étcsokoládé

Ez kell a bonbon kérgéhez. Ezeket gőz fölött olvasztom meg együtt. Én ebben hiszek, nem a mikrozásban....

Két tölteléket találtam ki:
Gesztenyés:
- 25 dkg gesztenyemassza
- 2 ek porcukor
- rumaroma vagy sütőrum

Túrós:
- 25 dkg túró
- 2 ek porcukor
- 5 dkg vaj
- fé narancs héja és leve

A művelet viszont kicsit körülményes. De karácsonykor nem érdekelt, így neki láttam. Az első és legfontosabb, hogy a jégkockatartókat olajozzuk ki. Én ecsettel dolgoztam végig, az a legjobb. Olaj csak azért kell, hogy a csoki ne ragadjon bele, és könnyen ki tudjuk a kész bonbont szedni a formából. Az olvasztott csokit ecsettel vittel fela formákra, viszonylag vastagon. Ezután a fagyasztóban hagytam megdermedni a csokit. Miután a tölteléket is beletettem, megint hagytam pihenni a fagyasztóban a fél kész bonbonokat. Legvégül megint ecsettel vittem fel a csokit a tetejére. Kb. negyed óra- fél óra múlva kész lettek a bonbonok...:)

És a praktika:

Miután kivettük a kész bonbonokat a fagyasztóból, ne szedjük ki őket a tartóból azonnal, mert a csoki megtörik. 5-10 percet hagyjuk szobahőmérsékleten, ezután mint a jégkockát, szépen ki lehet szedni a kész bonbonokat. Bármilyen forma jó, ez fantázia kérdése....

A végeredmény pedig önmagáért beszél: finom, házi, dekoratív....és benne van anya szeretete, törődése...:)

Első.....

Nem akartam blogot írni. Mindenki ír manapság... Legyek egy ugyanolyan? Mitől lennék más?
Türelmem és időm sincs hozzá.... Szép. Így kezdek neki! Igen, ez vagyok én. Aztán Sziszi rábeszélt. Folyamatosan recepteket próbálok ki. A végeredmény viszont mindig más, mint amit a könyvben, újságban olvastam. Persze, hogy más, mert mindig eltérek az eredeti recepttől. Újítok, legyen az étel olyan Marianne-os! Ha nem jó, legfeljebb elfelejtjük. Ha jó, akkor viszont megjegyezzük.... Pontosabban meg kellene jegyezni. Merthogy mindig elfelejtem...sajnos.
Így jött az ötlet: ÍRJAK BLOGOT! Így egyszerre lehetek hasznos, és élhetek a főzésen kívül egy másik szenvedélyemnek: a fotózásnak.
Nem vagyok egy nagy író, de remélem élvezetes és hasznos lesz néhány bejegyzésem azoknak, akik ide tévednek...