2013. január 6., vasárnap

A boldogító csokoládés szuflé.....

....merthogy ki nem szeret boldog lenni? Nem mondom, hogy állandóan a föld fölött kell 5 méterrel közlekedni, de mégsem lehet mindig a mélyföldszint alatt kullogni....
Ilyenkor télen egyébként is többször vagyunk lehangoltak (én legalább is). Alig süt a nap, mindig ködvan, esik az eső vagy a hó, és örökké fázom....Na ehhez kell valami boldogító hormon. Több praktikám is van, de - ami a nyomdafestéket bírja - az a csokis szuflé.
A szuflétól egyébként mindig is féltem. Merthogy kényes desszert. Nem lehet kinyitni a sütőt, amig bent vana  szuflé. Mi a gőzért nem? Hát persze, összeesik...Mocsok szuflé. Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy sütök többnyire, hogy nyitogatom a tűzhely ajtaját. És amikor főzök, akkor is kóstolgatok. Nem kanállal, hanem ujjal....Én így szeretem. Szóval a szuflé kényes. Nem mindegy, meddig sütöm, ne nyitogassam az ajtót, és bizony gyorsan tálaljam fel, mert nyitogatás nélkül is összeesik. (Amúgy akkor már nem mindegy, hogy még a sütőben összeesik...???)

Egyik nap kicsi fiam csokitortát kért. De mivel aznap csak ketten voltunk itthon, nem kaartam nagyon sütni, úgysem fogyna el. Így kitaláltam, hogy szuflét készítek. Amúgy sem volt fényes kedvem, mert az időjárás nem kedvezett akirándulási kedvünknek, így otthon voltunk. És ez a recept tuti. Gyors, nem macerás, nem esik össze a szuflé, és csupa csokis....nálunk ez a lényeg!

Hozzávalók:
- 15 dkg margarin
- 20 dkg étcsokoládé
- 4 tojás
- 12,5 dkg porcukor
- 6 dkg liszt

A margarint és a csokit gőz fölött megolvasztjuk. Kicsit hagyjuk hűlni, majd hozzá keverjük a 4 tojás sárgáját, a lisztet és a porcukrot. Végül óvatosan beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Ennyi!!! :)



Margarinnal kikent formákba töltjük - ez az adag 6 formába fér bele - és 180 fokon 12-15 percig sürjük. A lényeg, és úgy lesz szép, ha miután a masszát beleraktuk a formákba, a körmünket végig húzzuk a tálka szélén. Ezáltal elválik a tészta a formától, és könnyen fel tud jönni.



Egyébként tökéletes desszert, ha hirtelen kell összedobni valamit. Ha váratlanul vendégek jönnek, vagy épp egy barátnőt kell megvigasztalni....ez a tökéletes választás!!!!

2 megjegyzés:

  1. Ismerős recept: kis cetlin kincsként őrizgetem a hozzávalókat:) Jó a blog, szépek a képek! Méghogy nincs időd ilyesmire? :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látod-látod.... A bloggal pont a "cetlis" korszakot szűntetem meg! :)

      Törlés